Ööö... Primrose miért szőke? És Annabeth Chase miért nem az?

Egy hűvös, napsütéses tavaszi napon a kicsi imp, fajtájából talán az utolsó azon a vidéken, elindult, hogy tapasztalatokat szerezzen. Az első, akivel találkozott, a daru volt a nádas szélén. Mivel a palló pont a daru mellett vezetett át a csatornán, a daru egyből észrevette a kicsi impet, és elkezdte jótanácsaival bombázni, ahogy ezt a darvaktól már megszokhattunk. Más lény talán kitért volna, vagy fenyegetően válaszolt volna, nem úgy az imp. Fajtájának hűvösségével, azon nyugalmával, amikor nem lehet tudni, hogy komolyan beszél vagy csak viccel, megszólalt.

- Te daru, olyan vagy nekem, mint egy festett kép a falon. Én innen nézlek téged, te onnan nézel engem, adhatsz tanácsokat, amiket majd nem fogadok meg. A te fajtád mindig együtt érző, de az én fajtámnak nincs szüksége a századik daru együttérzésére sem. Nem érdekel, hogy hány tojást raktok, vagy, hogy tavaly hány kisdaru kelt ki. Nem érdekel, hogy kemény volt a tél, mert az nekünk is az volt, cserébe, ne érdekeljen, hogy hova és miért megy el az erdőből az utolsó imp, mert nem kötöm a csőrödre.

- Kicsi imp - szólt a daru, aki nem vette észre, hogy az imp komolyan beszélt -, hideg még az idő. Elvisz a tavasz, ha mezítláb jársz ilyenkor. Keress párt magadnak, és telepedjetek le!

- Én nem vagyok daru. Nekem kell az út, mielőtt végleg meglelem magam. Már tudom, ki vagyok, és mit akarok, de még nem értem el azt. Engem nem boldogít a nádas, a mocsár. Hegyeket akarok, óceánt, hatalmasabb erdőket, mint ahol éltem, színes madarakkal és hegyi trollokkal találkozni. De eddig varrtam a batyumat, és csak most tudtam útra kelni. Ám majd szükségem lesz egy sokkal nagyobb batyura. Imp vagyok, a lábam kívánja az utat. Te nádastól nádasig repülsz, de nem állsz meg gyönyörködni a fák zöldjében. Neked az nem létezik. Talán nem is tudsz, de nem hibáztatlak, hiszen daru vagy. A te fajtát igényli a társaságot, ahol sok daru énekel, nekünk viszont kell, hogy néha messze legyünk másoktól. És kell a csend, olyankor verset írunk a csillagokról.

- Nem értem, kicsi imp. Nem értem, miért jó nektek a versírás, mikor örömtelibb szárnyalni az égen, és csevegni arról, mi történt napkeltétől napnyugtáig.

- Nekünk a költészet nem egyszerű szórakozás. Minden imp költő, az életünk része, mint madárnak a repülés.

A daru nem értette meg a kicsi impet, pedig megpróbálta. A kicsi imp talán értette volna a darut, de nem akarta. Impek társaságára vágyott, de ahhoz át kell kelnie a mocsáron, a réten, a falun, a dombokon, hogy elérjen az erdőhöz, ahol mások élnek. A kicsi imp sosem szerette, ha mások akarták megmondani, hogy éljen és mit csináljon. Imp sosem tette ezt, inkább a madarak szokása volt. Szarka, bagoly, pinty és most a daru.

Ű, már három oldal kész! Vagy mondom máshogy, még 197 oldalt kell megrajzolni. No, ez így mégiscsak máshogy hangzik. És még nem beszéltem a kihúzásról, ami nem tus lesz, mert nincs olyan tollam, ami alkalmas lenne kihúzásra. Mármint nem tushoz való. Se Tachikawa, se Zebra, de még Kurotake tusom sincs. És mangapapírom se, a fénymásoló lap meg nem igazán szereti a tust, az a fényes lapom meg, ami van, az meg a rotringot és a radírt nem szereti. Így majd marad a tűfilc, de azt hiszem, abból is be kell már újat szerezni, mert amit négy éve vettem, kezd kiszáradni. Májusig nem fogok kihúzni semmit se. A rasztereket majd Ps-ben csinálom meg.

És még ott van az a másik dolog, amit még mindig nem pötyögtem be. De nyolc órát meg kell aludnom, hogy ne legyek álmatag, hiába, még mindig nem tudom rendesen beosztani az időmet. Ezért nem olvasok mostanában. (már vagy egy hete)

És akkor most őszintén a conra beküldött rajzaimról. Az originált és fanartot komolyan gondoltam, sokat is dolgoztam rajtuk. A CG-re azért küldtem, mert a tavalyi rettenetes lett, és meg akartam mutatni, hogy azért annál jobbat tudok. A karaktertervezés azért volt, hogy legyen minek beöltöznöm, a manga oldal pedig szórakoztatás céljából készült.

Attól, valaki letiltja a hozzászólás lehetőségét a DA oldalán, még nem oldódik meg a stolen art-probléma. Akkor sem, ha saját maga szerint ő nem tolvaj. Ha feltölti más képét, akkor igenis, az.

"Please, dear! I know you crazy about Sailor Moon. I fancy also it, but this webpage made for artists and if you submit others works you're ART THIEF. Sorry! This works are Naoko Takeuchi's own arts not yours. If you won't the admins deleted your profile, you could delete all artbook pictures and screencaps. And write sub the dollbases the game's original maker. (:icondolldivine: and Drachea Rannak)
Please submit some arts which you made. "

Ezt írtam neki, csak elküldeni nem tudtam a fent írt tiltás miatt.

A valaha itt nem régmúltként értendő, hanem az elmúlt időszakot összefoglalóan.

Pockyk:

- étcsoki

- epres (sima és darabos)

- tökös

- áfonyás

- tejes

- Brazilian Pudding

Nem Pockyk

Tricky

- étcsokis

- tejcsokis

- tejcsokis-mogyorós

Mikado

- fehér csokis

- tejcsokis-mandulás

Rop-Star

- epres

Elég nehéz azokból a dolgokból fanartot készíteni, amit nem láttam/olvastam. De ha meg arra mennék rá, hogy... szóval hiába rajzolnék Pikku Myy-t, LunLun-t, Ranmát, Kestrelt (Amaranth Trilógia), Annabeth Chase-t, George Lass-t, Kusakabe Maront, ha csak egy szűk réteg ismerné fel. Sokkal előnyösebb ezért Kanamét, Zerot, Ikutot meg egyéb mostanában a fiatalabb (nálam fiatalabb) korosztály körében ismert szereplőket.

De azért belecsempészek olyat is, amit én is szeretek. Úgy igazságos.

Sosem láttam soha egy részt sem (hű, mennyi tagadás!) a Fairy Tailből, a FMA-ból, A VK-t is csak mangában olvastam, ahogy a Madoka Magicát is csak úgy, a Chrono Crusade-t sehogy, a Tiger és Bunnyra még nem szakítottam időt. Meg ugye ott vannak az új Noitamina cuccok, amik még nem kerültek vetítésre. Csak képet látva a legnehezebb dolgozni.

"Rajzvereny jelentkezés"

Komolyan, hétfő reggelnek kell lenni, hogy ilyeneket meglássak! xD

Vazz, előgyütt a filomúkus, planetáristák, ugye olvassátok? Há, itt van e!

az van, hogy imádom azokat az animéket?amikből nem lehet cospalyelni, mert nem tűnne fel, hogy az cosplay.

Én komolyan, azt fogom díjazni, akin egyszer meganimálja a rövidlátók világát. Meg azokét, akik bort ittak. Mert az fura. Mint most. Is. Akkor bevallom. Marhára hiányzik Kapsovár meg a Kaffka, vuááááááááááááááh! Uh, Kaposvárt akartam írni, de tudjátok ti azt!

Új benyomás, most nézem megint, és szerintem tök nyomik az emberek és az emberek mozgásai a Jégkorszakban. Mintha egy csapat lajhár animálta volna, akik még sosem láttak embert.

Utálom a hideg reggeleket. Utálok tüsszenteni. Utálom, amikor hideg a kezem, és kiesik belőle a ceruza. Utálom, hogy hülyén vannak a buszok, és nincs talpalattnyi hely, sem kapaszkodó emberközeli helyen. Utálom, hogy nincs elég hely olvasni. Utálom, hogy fázni kell.

Szeretem, ha amikor ébredek, a takarón kívül csak kellemesen langyos az idő. Szeretem, ha kel a nap, én a buszhoz megyek, és elég egy széldzseki vagy még az sem. Szeretem teával kezdeni a napot. Szeretem magam beosztani az időmet, nem függeni buszoktól. Szeretem a biciklimet, ha jó a fék és nem kattog a pedál. Szeretek vonattal utazni, ha nem sietek, és nem megy a légkondi. Szeretem a ceruzákat.

Ha nekem lennének ázsiai vonásaim, igyekeznék minél inkább elfnek kinézni. Mert most csak félelf vagyok.

Még nem olvastam az Éhezők viadalát, ami nem jelenti azt, hogy nem fogom. Igenis fogom, amint végeztem a megkezdett trilógiáimmal és egyéb könyves sorozataimmal, mert borzasztóan érdekel. És ugyanez igaz a Trónok harcára is. Csak most épp fölszálltam a nosztalgiavonatra, ami Középföldére visz.

Az Éhezők viadala fülszövege egyébként valami hasonlót sejtet, mint a Deadman Wonderland. Tehát már eleve nem lehet rossz.

Mostanában olvastam pár újonnan kijött fantasy-t vagy valami ahhoz hasonló dolgot, de nem voltam túlságosan elégedett. Kristin Cashore Graceling-je például jó alapokon állna. Állna, mert a fogalmazás olyan, mint egy nagyon kezdőé, a szereplő meg Mary Sue teljes mértékben. Ha ezek nem így lettek volna, egész jó kis könyv kerekedett volna ki belőle. If it had... Hogy fitogtassam az újonnan tanult kifejezéseket. Aztán ott van Aprylinne Pike Wings című könyve. Esküszöm, már tényleg el kéne olvasnom azt a könyvet, amire ez az összes ráépül, vagy alapul veszi, mert akkor sokkal jobban össze tudnám hasonlítani. Mások azt írták, hogy a Wings az Twilight-koppincs. Meglehet. Én csak a filmet láttam, a könyvre még nem került sor. Mindenesetre a főszereplő Lauren egy buta liba. De tényleg az. Szépnek szép, szöszke, zöld szemű, kis termetű, vegán, ezekkel semmi baj nincs. De végtelenül buta, és ezen nem lehet javítani se szépséggel, se származással. Ja, említettem már, hogy Lauren egy gaz? És ez a gaz évente egyszer virágzik, amit egyes hímivarú gazok képesek beporozni. Ojjé! Az ötlet megint csak nem lenne rossz. De! Miért kellett a shakespear-i vonalon maradni? Miért tündér? Egész jó lenne, ha nem tündér lenne a nevük. Meg ott a kapcsolatteremtés. Egy új lány költözik a városba, és nem képes összebarátkozni senkivel? Egyetlen barátja lett, mert a másik esélyesbe nyomban belezúgott. Aztán, hogy ne legyen unalmas, belezúgott a hímivarú gazba is. A két lábon járó növények érdekes élete. Ez persze nem jelenti azt, hogy a következő részét nem fogom elolvasni. El fogom, mert az alapötlet megint csak jó lett volna. Lett volna. A harmadik gyönyörűség magyar író elméjéből született. Igen gazdag teremtő képzelettel áldották meg az istenek, mert a könyv roskadozik az újabbnál újabb lényektől. Ami jó. ami kevésbé, hogy olyan ütemben jelennek meg az új lények, hogy lehetetlen követni a történet szálát még húsz év felett is. Pedig állítólag gyerekkönyv, ajánlva nyolc éves kortól. Ez nem más, mint Finy Petra Azurro-ja. Én gyakran ítélek borító alapján, itt is az csalt lépre. Bár Azurro a főszereplő, üres fejű, üvegfiú, mégis az az érzésem, hogy csak mint mellékszereplő volt jelen a többi mellékszereplő mellett. Főszereplő nem is volt. Az illusztrációkról is szólnék, kiválóak... lennének, ha esetleg nem a gonoszabbnál gonoszabb szörnyeket ábrázolnák, hanem kicsit kapcsolódnának is az eseményekhez. Hát ez van. De márciusban majd jó könyveket fogok olvasni. All in all az Azurro sem lenne rossz, ha kicsit mesésebb lenne, kevesebb magyarázattal a történet közben. Magyarázatokat lehet függelékben is elhelyezni. Meg egy kicsit többet szerepeltetni a címszereplőt akkor már.

Én nem szoktam csúnyán beszélni, se magyarul, se angolul, de What a fuck!! Hogy kerülnek az én blogbejegyzéseim egy hírportálra?!  D: D: D:

Mert automatikusan kerülnek fel oda? Ki a fenét érdekel?! Engem nem kérdeztek meg, hogy esetleg engedem-e. Tudom, minden, amit felteszünk, ezentúl "mindenkié", de szerintem mégse. Mert aki egy hírportálra megy, nem hiszem, hogy az érdekli, hogy mekkora kosz volt a Planetáriumban, főleg, hogy vadidegenként fogalma sincs, hogy nem az igazi planetáriumról van szó.

Az említett oldal egyébként "Mi történt?" névre hallgat, és a Chi's Sweet Home dalszövegének részletével találtam rá. (a saját bejegyzésemre az oldalon)

Az embernek vannak kedvenc helyei. Én most megadom a kedvenc helyeim koordinátáit.

N 46° 42,897' E 21° 6,976' (Inkább csak a híd, amin át kell menni, hogy odajussunk.)

N 46° 40,885' E 21° 6,053' (Nem csak ez a kis szakasz, hanem az egész, ami a városban található. Mármint a folyóvíz.)

N 46° 21,689' E 17° 46,706' (Itt a dombon jókat lehetett üldögélni.)

N 47° 54,192' E 20° 22,851' (Közel ehhez a helyhez, de inkább a fölötte, mögötte található utca. Nem ami hegynek fel megy, hanem ami párhuzamos a vasúttal.)

N 47° 30,756' E 19° 5,396' (Nem konkrétan ez a pont, hanem inkább egy másik, aminek nem tudom a koordinátáit, de az udvarában szoktam bolhapiacot rendezni. Egyébként maga az épület önmagában nem, csak alkalmanként.)

N 47° 48,066' E 18° 54,660' (Az egész település, úgy, ahogy van.)

N 40° 05'34,51" E 23°58'49,49 (Szintén az egész település, de főleg a kikötő)

Nem kócsag, hanem égerfék övezte település innen négyórás buszútnyira. Eldöntöttem, megyek. Már csak azt kéne eldönteni, hol alszom. Úgyis olyan régen jártam már ott, és kifejezetten tavaszhangulatú város.

...

Ama esemény meg, mi eme előtt egy héttel lesz, nos azt nem tudom, hogy számíthatnak-é megjelenésemre. Kissé túl sok utazásba kerülne a dolog. Nincs elég coin-om hozzá. Pedig jó lenne.XP-m se szintet lépni. Pedig már fenn kéne állnia a dolognak rajz terén. De mégsem tanultam meg egy év alatt kezet rajzolni, és még felejtek is. Mi lesz itt? Fanart, CG és originál minden bizonnyal. És soha többet nem csinálok olyan CG-t, mint amit tavaly adtam be.

Örülni fognak nekem még azok az emberek, akik mindenféle érdekes keresőszóval találnak ide. Ezentúl úgy készülök, hogy észlelni akarok, és észlelhető leszek. Vajon, amíg tart ez a tarthatatlan - biciklizhetetlen - hideg, napi félóra oda és ugyanannyi vissza buszút alatt, hány napba telik, hogy elolvasok egy 376 oldalas angol nyelvű könyvet? És hányan fognak észlelni úgy, hogy nem azt látják, hogy már napok óta ugyanazt olvasom. Hogy olvasok, mikor nekik olyan rossz napjuk van. Hogy olvasok, mikor úgy megy a busz az Alföldön, mintha Olaszországban a szerpentinen menne, és nem kapaszkodom közben. Hogy olvasok, vagy csak menőzöm az angol nyelvű könyvvel. Nem, ilyenek engem ne észleljenek! Hanem inkább olyanok, akik lapozás közben kitekintenek a maguk könyve mögül, és látnak engem. Én meg látom őket, és akkor kölcsönösen észlelünk. Vajon a Békés-Békéscsaba vonalon, buszon, buszúton hány könyvmoly, moly, ruhamoly, lisztmoly utazik még? Egyáltalán. Évekig busszal jártam, és mégsem olvastam buszon, csak ritkán Dragon Lance-t. Mert azt inkább áhítaton esett jól olvasni. Mert nem volt szabadott. Mert illetlen volt. Ezért esett olyan jól. Nem azért fogok a buszon olvasni, hogy észleljenek. Nem azért olvasok, mert unatkozom. Nem azért angol nyelvű, mert menőzni akarok. Sue meg egy idióta, de különben is csak annyira létező személy, mint Zebulon Peti. Így kell saját világokat létrehozni.

Tiszta Kaposvár-feeling van. Csak a környezet más, a szagok meg a távolságok. Ott a kolitól a könyvtár annyira van, mint ide a zöldséges. A DM annyira, mint ide a bolt meg a cukrászda. A vasútállomás annyira, mint ide a Levendula. Békés kisebb, mint Kaposvár, de nagyobbak a távolságok. Tőlünk, itthonról annyira van a könyvtár, mint Kváron a Bajcsy 10-től a Jégcsarnok. Éppenséggel mehetnék biciklivel, ha nem lenne hó. De hó van. És még kapirgálni is kell. Bár lehet, hogy már összemászkálták az emberek. Mindig olyan furcsa arcokat vágnak, a járókelők, amikor havat seprünk meg lapátolunk. Hogy elálljuk az utat. De ők meg összetapossák, ahol fellapátoltuk.